versek 1
Következö oldal
Egész napos munka után
döcögött velem haza a vonat.
Sehol egy ismerős,
se társ, se álom,
hát kibámultam, ki az ablakon.
Néztem a tájat, azt az őszi tájat,
mely oly szép volt, hogy szinte, szinte fájt.

...És akkor hirtelen új vágy támadt reám:
Leszállni bárhol... vége. Nincs tovább.
Akár egy ismeretlen állomáson...
nekivágni az erdei magánynak,
elfeküdni a nyirkos rőt avarban,  
elbújni, mint egy sebzett őzgida,
s elaludni a fák közt mindörökre.
Takarjatok fák, védj meg őszi erdő!
Mentsetek meg e szürke, semmi léttől,
ami otthon vár! Nem bírom tovább...

Mozdulni kellett volna, de csak ültem,
és vitt a vonat, vitt, csak vitt: haza.

Napok, hetek, vagy talán évek is,
nem tudom mennyi telt el,
az arany lombok hívó suttogását
magamban mélyre, mélyre eltemettem.
Minden hiába!
Végleg? Nem lehet!
Mert gyűltek bennem  fájó sikolyok,
feldúltak fojtott belső ordítások,
de tudtam, tudtam, hogy még nem szabad.
Egyetlen hang és megállíthatatlan:
rohanni fogok, nem tudom hova,
ki a térre őrjöngve és sikoltva,
és többé abbahagyni nem tudom.

Azután elmúlt.
Megtört, mint egy átok.
Mentem, amerre vitt a sors, az út,
nem néztem már a kincses őszi tájat,
nem akartam többé kiszállni... bárhol...
a semmiben, az elmúlásra várva.

Szaladni? Annak vége. Nem tudok már.
Az elmúlás kopog az ablakon.
Csak az a sikoly fojtogatja torkom.
Amíg lehet, míg tudom, titkolom...

Mintha megtörtént volna mindez százszor...
vagy ott ülnék most is a vonaton...
Csak csendben, mozdulatlan!
Várni, várni...
Mit várok?
Magam sem tudom...

***



Kamarás Klára
Mikor az elmúlás kopog az ablakon

Bernáth Aurél: Nő virággal
Partunkat addig alig áztatta sóhaj,
Lárma csak bennünk volt – a múlt.
Vizet fel sohasem fodrozott szóval
S világunk többé nem virult.

Csak egyszer bukott ki valami fényesen
Egeknek szeszélyes torkán
S nyugat felől utószor, kéjesen
Nádast hasított az orkán.

S mint akiknek szenvednie kell, ott zizegtünk,
Létünket villámzivatar fedte be,
Utolsó vihar – szótlanságunkért fizettünk
S törött testünk hullámraj hordta a part fele.

                       ***
Balázs Gyula
Szótlanok
És hamarosan a vizeknek
partjai rommá kövesednek
s dideregnek olajba mártott
köntösükben a kormoránok.
És hamarosan összezárul
útunkon az elől s a hátul,
a kezdet egybeér a véggel,
csak egy utolsót estebédel.
És hamarosan vágyainkra
nem les gyutacs-bújtatta szikra,
a robbanások szép kegyelmét
faggyúba ágyazzák az esték.

És hamarosan megcsikordul
a mindenség a hantokon túl,
kozmikus rozsdát záporozva
a földregázolt csillagokra.
És hamarosan összeállnak
fekete tömbökké az árnyak,
födve az ég kihasadt rését.

És hamarosan a sötétség
(1984)
               ***
Baranyi Ferenc
"...ÉS HAMAROSAN A SÖTÉTSÉG"
Csorba Győzőnek
Az utca végén fal, zsákutcatábla,
Jelezve: ennyi, vége, nincs tovább.
Piszkos leszel térdig mocsokban járva,
Ne fordulj el, ne add az ostobát!
Itt nőtt fel ő, nem kapott milliókat.
Anyját kirúgták ötvenévesen.
Nem született zseninek, álmodónak,
Átbukdácsolt a gyermekéveken.

Az asztalnál ivott az apja csöndben,
És mormogott: Hazugság, rágalom,
Nagyanyja sírt, de úgy érezte közben,
Nagyobb a szégyen, mint a fájdalom.
Néhányan azt mondták megérdemelte,
Én azt mondom, hogy nem, akárki volt,
Hogy bölcs lehess, idő kell és szerencse,
Neki csupán huszonhét éve volt.

Sivár vidék, az emberek kiégnek,
Mondják, a fejlődésnek ára van.
Eltűnnek lassan a hitek, remények,
Sakálokká válunk mindannyian.
Csak jobban akart élni, mint az átlag,
Bogyót árult vagy füvet is talán.
Huszonhét éves volt, hogy megtalálták
Vérébe fagyva, szombat éjszakán.

                   ***
Bittner János
EAST-SIDE STORY
A Bahnhofból szétfutnak a sínek
és az üveg-passzázson keresztül
éjféli hold lótusz fénye rezdül
vert ezüstté válik a beton.

Emberek futnak poggyászt cipelve -
mind-mind megannyi kósza látomás
- hány érkezés és mennyi távozás
történt s történik évek óta itt.

Mennyi búcsú, mennyi újrakezdés
hány féle remény, cél és állomás -
s minden jövés-menés csak változás
az állandóság égisze alatt.

Akár az Élet Pályaudvarán
hol születés, halál fut keresztül
s tart amíg az Idő gongja csendül
és tart ameddig bolygónk létezik.

Az utolsó vonat is kigördült
egy  új szerelvény máris várható
szemaforok zöld fénye látható
míg felszállok én is München felé...
(Bécs,1990)
                    ***
G. Ferenczy Hanna
ÉJFÉL A PÁLYAUDVARON
Szép hercegnők, ha vagytok többen is még,
az én ajtómat messze kerüljétek!
Én lovagul nem esküszöm tinéktek,
és nem leszek
esős éjek ámokfutója ismét.

Én franciául egy betűt sem értek,
rossz véremnek vöröse sincs elég –
Hogy is lehetne kék
                - Kopott kabátban
hordom bozontom, megtépett szakállam:
kastélyotokba kínnal illenék.

Legfeljebb, ha mint Amszterdam terén,
emlékmű állna ott, ahonnan én
a legfelső lépcsőre lépve épp
látnám a főbejárat címerét:
egy forró júliust ott töltenék ,
s a műemléken lomhán elhevervén
herémet  a kapu felé kiverném;
s ha esténként a közeg közelegne,
vízipuskát  szegezve ellenem –
mielőtt elszelelnék, ott ragadna
a márványon ( legyen mit mosni rajta!)
kóbor kutyához illő névjegyem.

  ***
Uhrman Iván
CINIKUS  RAPSZÓDIA
Fáradttá vált a Nap ragyogása,
olajos festékkel jönnek új napok,
hajnali párát festenek a tájra,
magukra öltik az álmos csillagok.

Készül az ősz rozsdás támadásra,
sírva menekülnek már az angyalok.

                  ***
Millei Ilona
Szeptember
  IV.

…közönséges vagy. Ha nem egyetemre
mentél volna, drága kurva lennél
egy utcasarkon. Formás fenekedbe

férfiak fúrnák farkukat mennél
mélyebbre, sose élveznél, mindennap
meghágnának vagy négyszer, forró sperma
folyna arcodról s részegeskednél.

Koszos képzetem játéka mindez,
mert, ha így lenne – rohannék is hozzád
rögtön a pénzemmel s nem lennék kontár:
ölelnélek, mint fösvény a kincset.

Ahogy rád néztem, azt feltételeztem,
hogy több farkat fogtál, mint kilincset
s pofára esnem jobb, mint nyers öledben…

                     ***
Sárközi László
Egy költőnőnek
A pöttyös rája, mint
öreg hölgy pongyolája
szárnya, terül szét az
óceánba, korallok
pompája felett járva,
víz mélyi legelőn
teknősök sokasága,
három dimenziós világ
áttetsző, valószerűtlen
állatok kék-sötét hazája.
Fent kövült vulkán fodrokon
szulák fészkelő tanyája,
landolásuk Boingek mutatványa.
Ne tünj el Te is
szépséges ős-egység
sziget-gyöngyöket érlelő
katartikus habok
ég-mélyi hulláma.

               ***
Bodó Csiba Gizella
Galapagos
.